Szintén fontos tapasztalat, hogy a „big boom”, vagyis a teljes újraírás ritkán működik jól. A vállalatok többségénél a rendszer annyira összetett és annyira mélyen beépült a mindennapi működésbe, hogy egyszerűen nem lehet mindent egy lépésben lecserélni. Sokkal biztonságosabb a fokozatos haladás, mely során először egy-egy funkciót vagy modult emelünk át modern architektúrába, miközben a régi rendszer tovább működik. Ez a megközelítés átláthatóbb, kisebb kockázatú, és már a projekt korai szakaszában kézzelfogható eredményeket hoz, ami a vezetés számára is megnyugtató.
Érdekes módon a legnagyobb kihívást ritkán maga a technológia jelenti, sokkal inkább a vállalaton belüli folyamatok és a működési kultúra. Gyakori például, hogy a rendszert évekig egy-két kulcsember tartotta karban, a dokumentáció elavult vagy hiányzik, és a vállalat pontosan nem is tudja, hogyan épül fel a teljes üzleti logika. A modernizáció ilyen környezetben nem csak fejlesztési feladat, hanem valódi változásmenedzsment. A sikerhez szükség van a különböző üzleti területek bevonására, nyílt kommunikációra, és arra, hogy minden érintett értse: a projekt hosszú távon egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi a működést. A jó hír az, hogy a hiányos dokumentáció vagy a „csak ő tudja, hogyan működik” jellegű helyzetek nem jelentik azt, hogy a modernizáció lehetetlen.
A gyakorlatban a meglévő tudás nagyon sok formában hozzáférhető: lehet elemezni a kódot, leképezni az adatáramlásokat, interjúzni az üzleti szereplőkkel, és visszafejteni a rendszer működését. Ha ezeket a módszereket kombináljuk, néhány hét alatt olyan részletes képet lehet kapni a jelenlegi állapotról, hogy a modernizáció már biztonságosan tervezhető.
