CTO-ként természetes, hogy a hatékonyságot, a minőséget és az innovációt keresem minden technológiai döntésben. A mesterséges intelligencia fejlődése óriási lehetőségeket kínál: képes automatizálni ismétlődő feladatokat, gyorsabb hibakeresést és akár kódrészlet generálást is biztosít. Nem meglepő, hogy sok cég kezdte el kiváltani a junior fejlesztők munkáját AI-alapú megoldásokkal.

Ugyanakkor hosszú távon ez a stratégia komoly kockázatot rejt magában, amit mi, technológiai vezetők, nem hagyhatunk figyelmen kívül. A szoftverfejlesztés nemcsak technikai kérdés, hanem egy tudásépítési folyamat is. A wd csapat szenior tagjai, akik a legkomplexebb rendszereket fejlesztik és tartják karban, jellemzően legalább 8-10 évnyi gyakorlati tapasztalaton keresztül jutottak el idáig. Ha a junior szintű feladatokat kiszervezzük AI-nak, akkor megfosztjuk a fiatal tehetségeket attól a fejlődési ívtől, amely lehetővé tenné számukra, hogy később szenior pozícióba kerüljenek. Egy idő után nem az lesz a gond, hogy nincs elég fejlesztő, hanem az, hogy nincs elég kompetens, tapasztalt fejlesztő. Ez ráadásul a technikai döntések minőségét is befolyásolja.

Az AI jól teljesít sablonos, tanult minták alapján, de nem képes üzleti kontextusban gondolkodni vagy kreatív, eddig nem látott problémákra megoldást adni. Ezek emberi képességek, gyakorlattal sajátíthatók el. Ha nem adunk lehetőséget a következő generációnak, akkor néhány év múlva egyszerűen elfogy az utánpótlás. A wd CTO-jaként nem az a célom, hogy a mesterséges intelligenciát kiszorítsam – ellenkezőleg: támogatni kell a bevezetését, de felelősséggel. Meglátásom szerint a legjobb stratégia az, ha az AI nem helyettesít, hanem támogat: segíti a juniorokat tanulni, gyorsítja a munkát, de nem zárja el előlük a fejlődés lehetőségét. Ha ezt az egyensúlyt nem sikerül megtalálni, akkor a rövid távú nyereség hosszú távon veszteségbe fordulhat – nemcsak a cégek, hanem az egész iparág számára.